Botrányok idővonala

Összefoglaló

Az Orbán-gate botrányának kormányzati ellennarratívájaként jelent meg a TISZA IT-kémbotrány. A kormány és a pro-kormányzati sajtó azzal érvelt, hogy a TISZA Párt informatikusainak valódi, bizonyított külföldi titkosszolgálati kapcsolataik voltak: ukrán és észt hírszerzők szervezhették be őket. Az Index és a Magyar Nemzet március 28-án közölte, hogy a TISZA Párt egyik volt informatikusa — „Gundalf" — beismerte a külföldi kapcsolatokat, és rendszeresen járt az ukrán nagykövetségre. Magyar Péter ezzel szemben azt állította, hogy a valódi kémfenyegetés nem a TISZA-n belülről, hanem a Tisza ellen irányult: a párt számítógépes rendszereire Candiru izraeli kémszoftvert telepítettek. Szabó Bence nyomozó szintén megkérdőjelezte a kormányzati értelmezést, mondván: ha valódi ukrán kémekről van szó, miért a TISZA bedöntése volt a cél, és miért fabrikáltak gyermekpornográfia-vádat? Gundalf március 30-án bevallotta, hogy szándékosan dezinformálta az AH-t — ami mindkét narratívát komplikálja. A két ellentétes értelmezés — (1) AH hamis váddal razziázott a TISZA beágyazott ügynöke ellen, (2) a TISZA valódi kémeket alkalmazott — mindvégig párhuzamosan élt a köztudatban. Az ügy azért politikailag különleges, mert ugyanazokat a tényeket a kormány és az ellenzék radikálisan eltérő módon értelmezte, és a szavazók narratíva-döntésével végső soron a választásokra ment ki.

Címkék